Az Uber kiűzésével egyre jobban elkezdett érdekelni a téma, miszerint Magyarország fél a technológiai újításoktól. Nem is az a lényeg, hogy az Uber hogyan és hogyan nem működött, hanem az, ahogyan az ügy kezelve volt. Az hogy nem a megismerését, az esetleges előnyeit emelték volna ki, és úgy igyekeztek volna alakítani, hogy minden oldal nyertesen jöjjön ki ebből az újításból, hanem az volt az első reakciója az ellenérdeknek hogy "tilcsákbe". Ez pedig felvet néhány kérdést, ugyanis egyre több technológiai innovációval és gazdaság-társadalomformáló újítással kell majd szembenéznünk a digitális korban.

Kezdjük mindjárt az alapokkal. Ki fogja elvégezni az informatikai munkákat, ha nincsenek informatikusok?

"A jövő itt van és sose lesz vége"

„ ... az informatikus végzettséget igénylő munkák száma a világban egyre szaporodik, és hamarosan még azok a munkák is alapfokú informatikai ismereteket igényelnek majd, amiknek a művelői néha még egy program telepítésével is hadilábon állnak akár. Ma Európában 600-700 ezer fős hiány van szoftverfejlesztőből, és ez a hiány 2020-ra egy uniós kutatás alapján 900 ezres lesz.”

Mert ha az iskolákban még mindig a word meg a power point oktatása zajlik, ahelyett, hogy a gyerekeket megtanítanák a különböző programnyelvek ismeretére, illetve a jelenlegi informatikai trendek alapját képző szoftverek használatára, akkor nem sok eszközt adunk a kezükbe a lyukak betömködésére. Egy világban, ahol digitális tartalomkészítésből bárki megélhet, tulajdonképpen időpazarlásnak tűnhet a jelenlegi oktatásban való részvétel, ugyanis hasznosabb skilleket tud tanulni egy tizenéves a youtube video tutorialjaiból, mint egy iskolai informatika órán. 

És ez még csak a kezdet...

Akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyre jobban terjed a 3D nyomtatás, robotika,nanotechnológia, applikáció fejlesztés, a dolgok internete, stb…

A tehcnológia olyan tempóban fejlődik, hogy csak a létrejött információ tömeg napi szintű befogadása is kihívás elé állítja az embereket. E közben mi egy régen elavult oktatási rendszerben, többnyire irreleváns tananyaghalmazt tömünk le a gyerekek torkán, akik szétunják magukat az órán, aztán 18 évesen tanácstalanok, hogy ezt a sok elavult lexikális tudást (amit a wikipédián is elolvashattak volna), tulajdonképpen mire is használják.

Mi leszel, ha nagy leszel?

A gyerekek pedig csak valami olyat szeretnének csinálni, ami boldoggá teszi őket. Tulajdonképpen mindannyian ezt szeretnénk. De most elértünk egy olyan korszakba, amikor ez lehetségessé vált. Az internet megnyitotta a kapukat. És mit hozott ez magával: 

• Youtube

• Wikipedia - A szabad enciklopédia

• Treehouse - Change your Career. Change your Life.

• Khan academy - You only have to know one thing: You can learn anything

• Udemy - What course will your life take? Own your future by learning new skills online

E helyett mi az, amit hallunk úton-útfélen?

Tanulj keményen, szerezz diplomát, legyen egy biztos állásod, házasodj meg, vegyél egy saját lakást, fizesd a hitelt 40 évig...

Biztos állás? :D a 2008-as válság alatt kiderült, hogy ez a fogalom egy illúzió.

Lassan lezajlik a negyedik ipari forradalom, miközben mi a Sharing economy fogalmával barátkozunk.

Az Y generációnál a legészrevehetőbb, az öntudatosság, aminek okán kimerik mondani, hogy inkább szeretnék megvalósítani a kreatív ötleteiket, minthogy saját lakást vegyenek. Inkább utaznák be a világot egy hátizsákkal, minthogy egy multinál magas pozícióba kerüljenek, amivel még több munka lesz a jutalmuk, hogy egyszer, ha nyugdíja mentek élvezhessék a munkájuk gyümölcsét.

De mivel az iskolában vagy a szülőktől nem kapják meg az ehhez szükséges ismereteket, így létrejöttek az internetes közösségek, ahol az emberek valós igényekre és problémákra alkotnak valós megoldásokat, amiben kiélhetik a kreatív, alkotási vágyukat és "saját gyermeknek" tekintik a saját maguk által alkotott megoldást, ami az életük alapját képezi. Tulajdonképpen egy holisztikus megközelítésű vállalkozási formáról is beszélhetünk, ahol a vállalkozó élete és munkája nem különválasztható, mert a saját értékrendjét és vízióját kívánja megvalósítani és nem a pénz a fő motivációja.

A milliárdos új definíciója:
​az a személy, aki egy milliárd ember életét jobbá teszi.

Ahogy a Ted talkban is látható: 8 legfontosabb tantárgy, ami az embernek a mindennapi életben a testi-lelki-szellemi jólétet biztosítja a következők:

• Edzés

• Diéta és tápanyagok

• Időtöltés a természetben

• Hozzájárulás és szolgálat

• Kapcsolatok

• Rekreáció

• Relaxáció és stressz menedzsment

• Vallásos és spirituális gyakorlatok

A lista Dr. Roger Walchtól származik. Az ausztrál pszichológus és antropológus professzor ezt a listát terápiás életmód változtatásnak nevezi. A legtöbb ember persze nyitott a fent említett dolgokra és gyakorolja is őket valamilyen módon, de többnyire nem az iskola keretein belül. De akkor vajon minek járunk iskolába? Tényleg 12 évet venne igénybe, hogy megtanuljunk írni, olvasni és számolni? Vagy tényleg olyan fontos ismerni a az atomok kötési szerkezetét és a másodfokú egyenletmegoldó képletet, ha azt később soha semmire nem használjuk? Tudom, sokan azzal érvelnek, hogy szükség van az általános műveltségre és az alapfokú logika kifejlődésére, és ez így is van. De mi lenne, ha praktikus körülmények között lehetne elsajátítani az ismereteket?!

Mi lenne, ha lexikális tudás helyett projekteket kapnának a tanulók? Az eszközök és az ismeretek adottak, a tanárok szerepe pedig a projekt menedzser és a moderátor kombinációját alkotná.

Folytatása következik...